Tudod, mit utálok nagyon??

Nem indítok "mit utálok nagyon" sorozatot, pedig most több minden van a bögyömben ?

Kettőt mondok el, két egymással szemben álló végletet.

Rettentően utálom, amikor valaki úgy érkezik hozzám, hogy a párja / szülei / barátai / A VILÁG szerint aki segítő szakemberhez megy, az béna, gyenge, szerencsétlen, lúzer. ??

Tehát nem elég a saját aktuális nemtúlrózsás helyzete, még belerúgnak amiatt, mert szeretné megoldani, és ehhez független külső támogatást vesz igénybe.

Pedig pontosan azért dönt a külsős szakember mellett, mert tudja, hogy ő maga és a környezete is érzelmileg be van vonódva, túlságosan benne van a dologban ahhoz, hogy tisztán lásson?, és ugyanazokat a köröket futja újra meg újra, amikor ebben a megszokott közegben akarja megoldani a dolgot.

Nincsenek elég nagy betűim, hogy kellően hangsúlyozzam:

Aki ebből ki mer nézni, az éppenhogy BÁTOR. ❤️

Vállalja a felelősséget saját magáért, a tetteiért, a döntéseiért. Nem a csodára vár, és nem menekül vissza a megoldást nem hozó, de legalább jól ismert körülményei és gondolatai közé. ?

És sajnos az említett mások általi "minek mész agyturkászhoz" felfogás miatt duplán bátor, mert a társadalom nagyobb része szemében még mindig valami elcseszett kép él a pszichológusok és coachok munkájáról.

Ennek az egyik oka, hogy a köztudatban még mindig nem tiszta, hogy "mire jó" egy coach és mit csinál. ?‍♀️

Sajnos amiatt sem csodálkozom azon, hogy az emberek mindenféle marhaságot gondolnak a coachingról, mert iszonyú, hogy mennyire nagy a szórás a szakmai színvonal terén - a saját bőrömön (lelkemen ?) is tapasztaltam.

Ezzel itt is van a másik utálós téma. A dilettánsok, kóklerek, csalók, alkalmatlanok köre. ?

Például:

Ilyen hirdetést és cikket láttam a napokban: "Ezért járj folyamatosan coachhoz".

????Tessék??

FOLYAMATOSAN?⛄️?⛄️?⛄️??

Az előbb azokról a jóakarókról volt szó, akik szerint SOHA ne tegyem be coachhoz a lábam, ez meg itt a másik véglet. ?

?Mármint EGÉSZ ÉLETEMBEN coachhoz járjak?

Karinthyt idézem itt, hogy ne kelljen káromkodnom: ?

"Már hogy a fene által körülírt kórkép jól jellemzett tünetcsoportjába ne mennék" egész életemben hetente coachhoz?

Persze, hogy megyek! A naptáramban a világ végezetéig pirossal be vannak jelölve a szerdák, amikor coachhoz megyek.

Miért is?

((jesszus, remélem mindenki látja a villogó "szarkazmus" feliratot))

Mert NEKI ez jó. ? Mert függővé tesz, elhiteti az ügyféllel, hogy nélküle semmilyen döntést nem tud meghozni, nélküle visszasüllyedne a trutyiba, ő tartja életben. Neki dől a lóvé hetente a végtelenségig.

Hogy az ügyfélnek egy jó coachnál elég lett volna két hónap ahhoz, hogy helyre jöjjön, megtalálja az útját, újra örülni tudjon az életének? Nem számít, azzal nem lehetne ennyi bőrt lehúzni róla.

Az általánosító dühkitörésem szerencsére nagyon sokakra NEM vonatkozik. Ők azok, akik képesek felismerni, mikor érdemes ilyen jellegű segítséget kérniük, és másik oldalon ők azok a szakemberek, akik bullshit helyett valóban hatékonyan segítenek nagyot változtatni az életeden.

(És a korrektség kedvéért megjegyzem, tényleg van olyan eset, amihez sokkal hosszabb terápiás/coaching munka kell, de az másik állatfaj.)

?ÉN IS mentem és megyek, amikor szükségem van rá.

Nem egész életemben EGYFOLYTÁBAN, hanem csak ameddig az adott témában bebootolnak a szárnyaim. (Ahh de szép szó.)

Utána köszönöm szépen, tök ügyesen repülök egyedül. És Te is.

?