Tisztelt Önmagad!

Tisztelt Igazgató Úr!

Tisztelt Közönség!

Tisztelt Adóügyi Osztály!

Tisztelt Önmagam!
 

Megint volt néhány ihletadó beszélgetésem. Egymáshoz látszólag semmiben nem hasonlító történetek, mégis megint találtam bennük közöset. El is mesélem a Tisztelt Olvasóimnak.

Rágcsáljuk csak meg kicsit a fenti megszólításokat! A "tisztelt"-et hányszor gondoljuk komolyan? ??

A levelek megszólításait legtöbben csak megszokásból mondják vagy írják így, jó esetben gondolják is.

A négyes felsorolás utolsója viszont rém hülyén hangzik. Ilyet nem szokás mondani, írni, és ami a legrosszabb, gondolni se.

Pedig kéne.

Végtelen sokféleképpen nyilvánulhat meg, ha valaki nem tiszteli saját magát.

Apróbb és jelentősebb helyzetekben, általában nem tudatosan. Gyakran addig fel sem ismerve, amíg valaki rá nem koppint az illető orrára.

1️⃣ Kezdjünk kézzelfoghatóbb példával.

Nem tiszteled magad, ha nem adod meg a testednek azt a törődést, amit megérdemelne cserébe azért, hogy már több évtizede dolgozik érted éjjel-nappal és terv szerint még nagyon sokáig fog is. ?

Bevallom, ezzel most nekem is feladatom van, de rajta vagyok a sárga köves úton ?

Minőségi tápanyagok, elegendő alvás, rendszeres feltöltődés, külső-belső karbantartás, sport, rendszeres szűrővizsgálatok, kint lenni a természetben, napfény... ?

Ezeket egy darabig el lehet sumákolni látszólag büntetlenül, de aztán beüt a ?.

Akkor már kár nyüszögni utólag, lerobbanva, betegen, gyengén.

Nem szeretem, amikor a motivációs figurák nagyon túltolják, hogy naponta hányszor és hogyan adjak hálát azért, hogy életben vagyok és van kezem-lábam. ?

De néha azért állj le a rohanással egy pillanatra, és kérdezd meg a testedtől, hogy bírja-e az iramot.

Köszönd meg neki a melót és matekozd ki, hogy fenntartható-e a mostani életmódod, vagy a jelenlegi 4500 napnyi alvásdeficit, 30 kiló túlsúly és az ülőmunka miatti leépülés hova fajul tovább, ha nem változtatsz.

2️⃣ Nem tiszteled magad, ha nem vagy őszinte magaddal. ?

Játszhatsz szerepet, becsaphatsz sok mindenkit egy tudatos döntés alapján. Ez sem a boldogság tuti receptje, de ennél sokkal rosszabb, ha ez nem tudatos, mert a becsapott "sok mindenki" között Te magad is ott vagy. ?

Beszélsz kifelé mindenféle zöldséget, közben saját magadat is átvered, összezavarod, áltatod. Aztán amikor már tükörbe nézni is kínos, inkább megpróbálsz valahogy észrevétlenül kihátrálni az egész témából, visszatekerni az időt, elköltözni egy másik bolygóra, "bocs, itt se voltam, remélem senki nem vett észre semmit".

Vagy összeomlasz.

Egyik szebb, mint a másik.

Ebben a témában nem akarom mások példáit hozni, név nélkül se, sehogy. Mondok sajátot.

Nagyon sokáig úgy voltam kifelé napocska, hogy bennem valójában egy hervadt kis töröttszárnyú bicebóca lakott. Amikor épp rosszul éreztem magam, Stratégiai Szinten akkor is szépen meg tudtam magyarázni, hogy valójában miért vagyok jó helyen, miért jó, amit csinálok.

Francokat volt jó. ?

Az önbecsapással csak azt értem el, hogy a környezetemet és magamat ugyanannyira meglepte, amikor betelt a pohár. ?

A belső kínlódás mellett őszinte csodálkozással figyeltem saját magamat kívülről, amikor egy random kedd reggel képtelen voltam felkelni, mert sem a testem, sem az agyam nem engedelmeskedett.☠️

Addig hazudhattam magamnak.

Rá kellett jönnöm, hogy addig nem szerettem és nem tiszteltem magam.

Utólag visszanézve addig szinte szóba se álltam magammal.

És sajnos nagyon sokan így élik le az életüket.

3️⃣ Nem tiszteled magad, ha nem kérdezed meg magadtól, hogy mire van szükséged.

...Vagy ha nem várod meg a választ, mert bocs, el kellett rohanni megtartani a prezentációt, el kellett hozni a gyereket az oviból, be kellett vásárolni. ??

Hát remek, ezzel tényleg jól bevásárolsz. Főleg hosszú távú boldogtalanságot.

Értem, hogy ezek a "kellett"-ek nem olyanok, amiket ha épp nincs kedved, nem csinálsz, mert inkább magaddal foglalkoznál...

De az, hogy van munkád és gyereked és háztartásod és feladataid, nem jelenti azt, hogy neked nincs helyed a képletben!

Sokan addig jutnak el, hogy 1) rájönnek, hogy ez így nem oké most, mert csak robotpilóta módban élnek, 2) jobban kellene törődniük saját magukkal.

❓De hogyan?? Milyen a jóltörődés?

Heti egyszer tartsak egy hagyjatokbékén-estét, olvasással vagy futással, barkácsolással, arcpakolással, gitározgatással, meccsnézéssel? Ezzel akkor már törődöm magammal és ez ki van pipálva?

Vagy borítanom kellene mindent, elköltözni Madagaszkárra és vaníliát termeszteni? Mert az egy másmilyen élet, mint ami itt és most van? ?

Még mielőtt beikszeled az olvasós-gitáros kedd estéket a naptárban, vagy összepakolnád a motyódat a költözéshez, inkább tedd fel magadnak a kérdést:

?Valójában MIRE VAN SZÜKSÉGEM?

Erre ezerféle válasz lehet, nincs rossz. De a saját válaszod legyen.

Már csak azért is, mert amíg saját magadnak nem tudod megválaszolni, a környezeted sem tudja, hogyan tud téged támogatni, hogy jól legyél és szárnyalj!

Márpedig megérdemled a tiszteletet és törődést. És a szárnyalást.

?