Rettegek a félelemtől

Rettegek a félelemtől ??

Ezt ma mondta nekem valaki, röhögve-komolyan. ?

A félelmeiről beszélgetni azért jólesett neki... Nekem is, pláne, ha kisül ezekből valami medzsik.✨

A kisüléshez persze néha előbb le kell ásni a trutyiba... ⬇️

Például.... Eredetileg a RUGALMASSÁGRÓL beszélgettem ezzel az illetővel, 1-2 hete vállalkozókkal is téma volt ez.

❓Neked mit jelent a rugalmasság? Miben kell(ene) rugalmas(abb)nak lenned?

?Apróságokban engedni szükség esetén a mereven tökéletesre tervezett napirendedből, anélkül, hogy gutaütést kapnál?

?Alkalmazkodni az olyan körülményekhez, amikre semmi ráhatásod nincs és kihozni az új helyzetből a legjobbat?

?Nyitottnak lenni az új lehetőségekre?

?Összhangot találni a saját és mások igényei között?

?Elfogadni, hogy valamit mégsem úgy sikerül megvalósítanod, ahogy szeretted volna - és újratervezni?

?Felismerni, hogy már másra vágysz, máshogy működsz, máshol tartasz, mint x éve? És bizonyos dolgokon változtatni, hogy lépést tarts a lelkeddel a mindennapjaidban is?

?Vagy...?

Ezeket különböző dolgok gátolják a fejünkben.... A beszélgetésekből az jön ki - néha érdekes csavarral -, hogy magasan vezet ezek között a FÉLELEM.?

És akkor persze már nem is tervezési, konfliktuskezelési, hatékonysági stb. gyakorlati kérdésekről és racionális döntési mechanizmusokról van szó... ez már egész máshova vezet, sokkal mélyebben van a lényeg.

?"JAJ, mi lesz, ha....?"

Mi van, ha nem sikerül?

Hogyan állok fel majd abból?

Lesz-e erőm, motivációm, kitartásom stb.?

Hogy esik majd xy-nak, ha ezt teszem?

Mit fognak szólni?

Mi lesz, ha most felégetek magam mögött mindent, aztán mégse jön be az új?

Félek, hogy nem is jól gondolom/érzem, hogy mit akarok/kell csinálni.

Félek, hogy megbánom.

Félek, hogy csalódni fogok magamban.

Félek, hogy összetörök és akkor már tényleg nem fogom tudni újrakezdeni.

?

És amikor ezekbe jóóóóóóól belesüppedünk és minden porcikánkat átáztatta az AJJAJ, akkor visszavonulót fújunk és átbillenünk az alábbira:

?Amíg mindent úgy csinálok, mint eddig, akkor HÁTHA kevesebb bizonytalan, ismeretlen, ijesztő helyzet vár rám.

?Nem érzem jól magam a mostani körülményeim között, de ezek legalább ismerősek, még ha rosszak is.

?A jelenlegi rendszerem nem jó, de legalább rendszer, megszoktam.

?Amit ismerek, az biztonságos, komfortos.

?Abban legalább nem félek.

NEM???

Attól nem félsz, hogy ha nem reagálsz a külső-belső változásokra, akkor abból előbb-utóbb megint egy új, bizonytalan, emiatt FÉLELMETES helyzet születik, csak épp így még rosszabb lesz? ?(Hogy miért "még rosszabb"? Mert belesodródtál, tehetetlen vagy, nem nálad van a kontroll.)

Vagy a másik véglet...

Attól nem félsz, hogy ha TÉNYLEG SEMMI nem változik, akkor mindig az marad már, ami most van? ⁉️

Egyre rosszabbul érzed benne magad és végtelenül boldogtalan leszel a hátralévő életedben.

Annyira azért nem pereg le gyorsan az életünk, hogy vállalható legyen a hiányérzet, a boldogtalanság, az üresség egy egész életen át!

A félelmekkel kapcsolatban persze nehezített pálya, ha az agyunkra akarunk hatni. ?

Írtam már korábbi posztban is, hogy én sem feltétlenül azért szoktam aggódni, mert az célszerű és praktikus?

Ismeritek Edith Eva Eger könyveit? ?

A méltán híres Döntés és Ajándék című könyvekben olvashatjuk, hogy ő tényleg olyan élethelyzetből és mentális börtönből szabadult ki, ahol nagyon nehéz észérvekkel felülkerekedni a zsigeri reakcióinkon és érzéseinken.

Neki mégis sikerült újrahúzni az életét kívül-belül, és én is úgy látom, hogy bár eleinte csak az agyunk vesz részt a változtatós kalandban, idővel az érzések is rácsatlakoznak erre a jó irányra.

Edith Eva Eger azt mondja, egy nehéz helyzetben kétféle hozzáállással az alábbiakat kérdezhetjük:

1) Miért én??

2) És most??

Az elsőnek még a párja a "Mi lett volna, ha...?" és azok a kérdések is, amiket feljebb soroltam - amik mind vissza tudnak húzni a passzivitásba, ha nem megfelelően állunk hozzájuk. Ezeket igenis ér megkérdezni eleinte, ez teljesen normális. De nem szabad bennük ragadni.

Ha szeretnél előre jutni, akkor ne az 1) kérdés legyen fókuszban.

A második kérdés már arról szól, hogy mit tudsz tenni, ha már így alakult. Erre neked kell válaszolnod, más nem fog.

Sok olyan helyzet van, amikor borzasztó nehéz felelni erre a kérdésre, és egészen lebéníthat téged a fenti passzív kérdéssor. Ahhoz, hogy azokra jó válaszaid legyenek, és ezáltal az "És most?"-ra is legyen egy megoldásod, van két jó kis plusz kérdésem.

❤️Tartsd szem előtt a célállapotot, ahol már megoldódott a mostani trutyi, és annak fényében kérdezd meg ezeket magadtól a gondolatmeneted aggódós pontjain:

a) Mi a LEGROSSZABB, ami történhet?

b) Számítani fog 5 év múlva?

...És előbb-utóbb menni fog, hogy tényleg arra koncentrálsz, ami ezeken a szűrőkön fennakad. Nem félelem nélkül, hanem a félelmeiddel együtt és azok ellenére. ??

Szólj bátran, ha segítsek☺️

Közben pedig inkább adventi gyertyát gyújts, mint a képen láthatót, de nem hagyhattam ki?