Ne várd meg, hogy túl késő legyen!

Az elmúlt pár napban annyi elképesztő emberi sorsot tettek ki elém az asztalra, hogy a mai utolsónál már azt hittem, ez csak egy rossz vicc. ?

Több okból is csak ömlesztve, kulcsszavakban mondok példákat:

Halálos baleset, válásos gyermekelhelyezési krimi, betegség, karrier-derékbatörés, párkapcsolatban végtelen magány, főnöki hatalommal való visszaélés, egyedülálló szülőként egyre mélyebb anyagi és érzelmi gödörbe sodródás. Nagyjából ez volt az előző heti menü. ⛈

Ezek egyike sem ügyfelem a szó "üzleti" értelmében: Némelyiket csak mesélte valaki, akit nagyon megnyomott a dolog és maximum abban segítek, hogy hogyan (ne) segítsen az illetőnek, vagy próbálok megfelelő szakembert találni.

Másoknak meg igyekszem a víz felett tartani a fejét a nehéz időszakban, és szintén igyekszem célzott segítséget ajánlani, ha szükséges.

Coachként nem is vállalhatnék olyan ügyfeleket, akiknek szakpszichológusi vagy valami egész más típusú segítségre lenne szükségük.

Az ilyen esetek nagy részére pedig egy másik ok is igaz, amiért nem dolgozom velük "rendesen": A gödör legalján ülő, helyzetét teljesen reménytelennek érző, abba beletörődő ember nem "coacholható".

Ilyen szó nincs is, de azért elmondom, mit jelent. ?

Akkor tudok Neked segíteni (ami ugye azt jelenti, hogy Te segítesz saját magadnak, én csak fogom a kezed), ha

? tudod, hogy az életed a Te kezedben van, annak ellenére is, hogy egy rakás rémség szakadt most a nyakadba, vagy régóta kell borzasztó nehéz bőröndöt cipelned. Más nem fogja helyetted megoldani az életed, márpedig a következő 50 évet nem így szeretnéd leélni, tehát tudod, hogy neked kell megragadnod a kormányt.

? a totális kilátástalanság nem kerít a hatalmába, és AKARSZ megoldást találni.

? tudod, hogy igazából nem annyira vészes a helyzet, csak nem hiszel magadban eléggé.

? nem látod tisztán a helyzeted, de szeretnéd látni, és tudod, hogy rajtad is múlik a boldogulásod. (Rajtad IS = az esetek többségében sokkal több minden múlik rajtunk, mint azt elsőre gondolnánk. Vannak persze adottságként kezelendő külső tényezők, de kevesebb, mint hinnéd, ráadásul az azokhoz való hozzáállásunkon sokszor igenis lehet változtatni.)

? képes vagy felelősséget vállalni magadért, a döntéseidért.

? őszinte tudsz lenni magaddal. (Az se baj persze, ha velem is, de én csak tartom neked a lámpát az ösvényen... neked fáj jobban, ha "csalsz".)

Van, aki lamentál, töpreng, dilemmázik, és végül arra jut, hogy nem kell neki most a változás.

Ez teljesen oké. Szarkasztikusabb megfogalmazásban ez van akkor is, amikor "még nem fáj eléggé".

A nem döntés is egy döntés.

Gondold át a szempontjaidat, és legyen az egy tudatos választás, hogy nem akarsz változtatni, hanem a jelenlegi helyzetnek a jó oldalára koncentrálsz. (Végülis akkor mégiscsak változtatsz valamin, ugye? ?)

A poszt elején sorolt rémes helyzeteknek viszont a baleset kivételével közös jellemzője (beleértve a betegséget is, ami egyértelműen pszichés alapú KO volt), hogy ezek az emberek nagyon sokáig csorogtak lefelé a negatív spirálban azzal a gondolattal, hogy "ez hosszú távon azért nem lesz így jó, lassan történnie kéne valaminek".

Nem történt. ?‍♀️

Sem ők nem tettek érte (eleget?), sem a többi érintett, és deus ex machina segítség sem érkezett.

Eljutottak arra a pontra, hogy most minden reménytelen, kilátástalan.

Képtelenek bízni abban, hogy jóra fordulhatnak a dolgok.

Képtelenek bízni saját magukban.

Vegetálnak, egyik napról a másikra vonszolják magukat. Akik közülük másokért is felelősek, azok még a miattuk kialakult bűntudatot is cipelik.?️‍♂️

✋ Kérlek, ne várd meg ezt!

A béna motivációs idézeteknek abban tényleg igazuk van, hogy mindig van választásod! Kisebb vagy nagyobb, ideiglenes, nemtökéletes stb., de mindig van. Nem muszáj rögtön kiugrani a semmibe vagy világot váltani, de valamit mindig tehetsz.❤️

Ne juss el arra a pontra, hogy ezt már nem látod. Előzd meg. Légyszi. ?

.

(Ui: Ne kérdezd a cseresznyét, ez csak impulzuscseresznye. ?)