Mindent egyedül kell elbírnod?

Egyedül küzdesz meg minden nehézséggel?

Még ha van is egy csapatod a munkádban, vagy otthon a családot is bevonhatnád a feladatokba, akkor is te viszel mindent a hátadon?

Keménynek mutatod magad (és tényleg az akarsz lenni), mert manapság csak úgy lehet boldogulni? ?

Vajon mennyi időd van még, amit így küzdhetsz végig "büntetlenül", és mikor jön el a böjtje? ?

Ez a böjt lehet kiégés, belebetegedés, komolyabb konfliktusok (munkás és privát), csőd, válás, vagy "csak" annyi, hogy majd idős korodban jössz rá, hogy nem lett volna muszáj Rambo-üzemmódban tolnod végig a felnőtt éveidet, hanem esetleg élhettél volna. ?

Ahhoz, hogy ezt elkerüld, fontos, hogy megfejtsd, hogyan és miért szabotálod magad, ha igaz rád ez a "majd én egyedül megbirkózom vele" működés.

✅Alapvetően jól fest a kiinduló helyzet: nem szoktad feladni, nagyon kitartóan dolgozol a céljaidért. Ez szuper!

Mi ebben a NEM szuper? Hogy többtonnás labdákkal próbálsz zsonglőrködni, akár az egészségedet is kockáztatva mész tovább a kimerülésig, anélkül/ahelyett, hogy segítséget kérnél vagy delegálnál a terheidből másoknak.

Kizsákmányolod magad. És mivel az érzelmeidet sem mutatod ki, ezért mások nem is tudják, mi megy végbe benned... Sokszor te sem (!!!!!!), pedig muszáj lenne, különben nem lesz jó vége(d). ?

?Úgy gondolod, hogy nincs szükséged támogatásra, mert végülis elbírsz mindennel egyedül is.

?Vagy nem kérhetsz segítséget. (Az a gyengeség jele? Ciki? Nem tartanak majd kompetensnek? Szar anya leszel? Béna vezető? Megszólnak az ismerősök? Kihasználják ezt a konkurenseid, rosszakaróid?)

?Egyedül vagy a legerősebb. Csak magadra számíthatsz. (Mások nem értenek hozzá eléggé, vagy nem megbízhatóak, nem elég igényesek, ezért nem bízol rájuk semmit? Amit nem te csinálsz, az nem lesz oké?)

?Nem mutathatod ki az érzéseidet. (Megintcsak gyengeség lenne szerinted.)

...?Ha ezt még maximalizmussal is súlyosbítod, az még fájdalmasabb... hiszen annak a sok mindennek, amit cipelsz, ráadásként tökéletesnek is kell lennie.

Akármelyik is az egyedülcipelés oka, az eredmény rosszabb esetben az lesz, hogy addig feszíted a húrt, amíg pszichoszomatikus betegségeket gyártasz magadnak, vagy összeomlasz a sok teher alatt. Vagy a vállalkozásod omlik össze. Vagy a családod. ?

Egy posztban nem lehet mindenki egyedi történetére megoldást írni, de általánosságban igaz, hogy aki belekerül ebbe a spirálba, azt három dolog lendítheti előre - de csak miután megvolt a nulladik: a felismerés, hogy igen, te is ezt csinálod. Mindig megjegyzem ezekben a posztokban, hogy ez a 0. lépés az egyik legnehezebb, itt is.

Azután leegyszerűsítve az alábbi lépésekről van szó:

1️⃣ Rájönni, hogy honnan hozod ezt az akaratlanul működő parancsot.

❓A szüleid, korábbi főnökeid elvárták tőled ezt a viselkedést? Sokszor hallottad otthon, hogy az élet kemény, az emberek tisztességtelenek vagy lusták, ezért csak magadban bízhatsz? Akkor voltál a szemükben "jó gyerek", ha egyedül meg tudtad oldani a kihívásaidat?

❓Vagy ez nem feléd irányuló elvárás volt, hanem tőlük ezt a mindent elbírós, belegebedős mintát láttad? Látástól vakulásig melóztak, vagy mondjuk édesanyád egyedül látta el a háztartást munka és 3 gyerek mellett, és nem tudott/akart/mert segítséget kérni?

❓A környezetedben ki volt az, aki olyanokat mondott vagy tett, ami miatt benned ez a magányos harcos hozzáállás kialakulhatott?

Ha megvan a forrás, ott mélyebbre lehet ásni - nem kell hozzá pszichoanalízis, csak olyan szintig ránézni, ami alapján levonhatod az ő történetéből a tanulságaidat.

2️⃣ Alaposan végigzongorázni, hogy mi az, ami jó neked ebben a működésben és mi nem.

Milyen károkat okozol magadnak ezzel a viselkedéssel? És akár a szeretteidnek? Mitől fosztod meg magad ezzel?

Mit szeretnél helyette? Hol és hogyan akarsz letenni a terheidből? Kire és mire számíthatnál ebben?

?

3️⃣ Engedélyt adni magadnak a máshogy csinálásra, aztán elkezdeni TÉNYLEG máshogy csinálni:

Ha van lehetőséged (és objektíven nézve indokolt lenne) bevonni valakit a munkába, akár csak egyes részfeladatokba... vagy ha jólesne valakivel megosztanod a gondolataidat, örömödet, bánatodat akár a munkával, akár mással kapcsolatban... akkor engedd meg magadnak ezt a "luxust"!

Ki kell dolgoznod, hogy az egyes konkrét helyzetekben hogyan tudod blokkolni a "légy erős" beidegződéseket, hogyan tudod lecserélni ezeket másik mintákra - olyanokra, amik fenntarthatóak, amik lehetővé teszik, hogy ne pusztulj bele pár éven belül a szülői, vállalkozói, munkás létbe.

Vezesd le logikusan, hogy miért jobb ez a megoldás minden érintettnek!

Pl. A/ ha te néha kiszabadulsz a mókuskerékből, akkor utána feltöltődve sokkal energikusabb és eredményesebb vagy; vagy

B/ ha megosztod valakivel a tervedet, akkor külső szem könnyebben tud segíteni kérdésekkel, új nézőpontokkal;

C/ ha átadsz másnak egy-egy feladatot, akkor te az igazán fontos ügyekkel többet tudsz foglalkozni,

D/ ha megmutatod az érzéseidet, azzal bizalmat is mutatsz a partnereid, családod felé, és jó példát is mutatsz - ennek ilyen és ilyen előnyei lesznek... stb.

Én például ezen a fotón rettentő magányos lettem volna, ha egyedül kell ücsörögnöm a pusztában és senki nem segít abban, hogy kutyanyálas legyen a hajam. Jól tettem, hogy segítséget kértem négy rohangálási és cukisági világbajnoktól, így sokkal eredményesebb volt a napom ?

A racionális oldal mellett az érzelmi részt is meg kell támogatni, hogy elkezdjük érezni, hinni is, hogy jó úton vagyunk. Ebben is segíthet szakember, család, barát.

Az esetek nagy részében nem azonnal oldódnak fel ezek a gikszerek, mert hiába megyünk végig agyban a fentieken, ettől még a berögződéseink nem máról holnapra fognak elmúlni.

Fokozatosan, egy-egy kisebb kísérlettel érdemes kipróbálni, hogy összedől-e a világ, ha nem egyedül mi tartjuk a hátunkon. (Nem dől. Bocs a spoilerért.)

Aztán ezek sikerén felbuzdulva további változtatásokkal szép lassan át lehet programozni a kamikaze parancsainkat, élvezni, hogy sokkal több lehetőségünk van, mint gondoltuk.

És kiderül, hogy szerethető életet is építhetünk magunknak ☺️

Sok sikert! ?

?A fotót Isó Évának (Eve Iso Photolab), a kutyaiskolai gyorstalpalót Jakabfy-Dauda Viktóriának köszönöm. Meg az ebeknek?