Megbuktál érzésből, ülj le, egyes!

?Megbuktál érzésből, ülj le, egyes!?

Elég hülyén hangzik, nem??

Pedig hányszor mondunk olyasmit magunknak vagy hallunk ilyet másoktól, ami gyakorlatilag ugyanezt jelenti! ?(Jó, esetleg nem kérik el az ellenőrződet.)

Mutatok pár példát, ismerős valamelyik?

1️⃣ "Minden rendben lesz, nem szabad így rágörcsölnöd, ezen nem kéne aggódnod!"

(Vizsga, társkeresés, anyagi nehézségek, álláskeresés, egészség...)

2️⃣ "Most komolyan még mindig neheztelsz rám?? Már kétszer bocsánatot kértem, már nem lehetsz megbántva!"

(Minél számonkérőbb a hangnem, annál fonákabb ez a mondat, ugye?)

3️⃣ "Hogyhogy nem vagy boldog? Van egy szép családod, egy király munkahelyed, egészséges vagy, jó az anyagi helyzeted... boldognak KÉNE lenned!"

(Ezt sokan maguknak is bizonygatják...)

4️⃣ "Még mindig azon a reggeli eseten bosszankodsz? Engedd már el, tök hülyeség, hogy szarul érzed magad miatta!"

(Tök igaza van abban, hogy feleslegesen mérgezed vele magad. De hiába tudod, ettől még nem múlik el!)

5️⃣ "Hogy lehetsz kimerült, fásult, csüggedt, amikor itt van a csodás kisbabád? Nem is tudod, milyen jó most neked!"

(Megint olyan mondatok, amiktől csak még szarabbul érzed magad, mert még lelkiismeret-furdalás is jön az eddigiek tetejébe.?)

Szeretném a következő pár mondatot akkora betűkkel írni, hogy kilógjon a telefonodról vagy monitorodról.

Leírom többféle megfogalmazásban is - nem azért, mert béna vagy és elsőre nem fogod fel, hanem mert ki akarom hangosítani.

Szóval....

Alapszabály(nak kellene lennie), hogy

?ÉRZÉSEKET NEM VITATUNK.?

Azaz:

?JOGOD VAN az érzéseidhez.?

Azaz:

?TELJESEN OKÉ, ha mindenféle nehéz érzéseid vannak akár olyan dolgokkal kapcsolatban is, amiket szerinted vagy mások szerint máshogy KELLENE megélned vagy már rég el KELLETT VOLNA engedned.?

Azaz:

?NINCS olyan, hogy hülyeséget érzel. Hogy rosszul érzed. Hogy ezt nem kellene érezned.?

Olyan van, hogy a saját érdekedben (és nem azért, hogy mást ne terhelj vele!) meg kell tanulnod, mit kezdj az érzéseiddel.

⚠️De a kezelés soha nem a tagadást jelenti.

Soha nem az a feladat, hogy belásd és megérezd, hogy valamit rosszul éreztél.

Ilyen nincs.

Annak az érzésnek oka van.

Felismerni, hogy mi a frász van benned: ez egy oltári nagy falat sokaknak, mert legtöbbünk úgy szocializálódott, hogy van a "jó" meg a "rossz" érzés, esetleg a "furcsa" (ami viszont nem is érzés), és ezzel le van tudva a "diagnózis".?

Sokat segít a kezelésben, ha addig nézegeted-ízlelgeted a dolgot, amíg meg tudod fogalmazni az érzést pontosabban: Most szorongok, most dühös vagyok, most csalódott vagyok, most hálás vagyok, tehetetlenséget vagy felszabadultságot vagy szégyent érzek.

Akármelyik is jön ki, mind OKÉ.?

Lehet, hogy írok majd arról, hogy mi jön a felismerés után, de nem fogom tudni a teljesség igényével végigzongorázni egy-egy blogcikkben, mert nagyon szerteágazó téma.

?Szívesen ajánlok könyvet annak, akit érdekel, most csak ez a minősítős-ítélkezős gondolat kívánkozott ki belőlem. (Apropó szakirodalom: az érzés és az érzelem nem teljesen szinonim fogalmak, de ezzel most nem akartam bonyolítani a dolgot.)

Tehát ha valamilyen érzés van benned, akkor annak kell egyest beírni az ellenőrzőjébe, aki ezt felrója neked.✍️

Ne hagyd, hogy ilyesmivel bárki kitépkedje a tollakat a szárnyaidból, még szuper dolgokra fogod őket használni!?