Hogyan teszteljük a szeretteink idegeit?

Hallottad már ezt a mondatot? Netán mondtad már? "Én már mindent megpróbáltam."

Vagy ezt? "Minden reális lehetőséget átgondoltam, nincs kiút ebből."
 

Reménytelennek tűnő helyzetben kínlódó emberek mondják ezt elképesztően gyakran, akik azért keresnek meg engem is, hogy segítsek kilábalni abból, amiből szerintük nem is lehet...

...Hiszen már mindent megpróbáltak, vagy ha nem, akkor is látják, hogy nincs jó megoldás.⛈

Akkor mit is várnak tőlem? ?

És én még egész jó poziban vagyok: hozzám képest a környezetük, a párjuk, családjuk van még nagyobb trutyiban azzal, hogy mit kezdjenek a szerettükkel, aki ennyire szét van hullva és nem látja a fényt az alagút végén.

Aggódnak érte, de hogyan tudnak segíteni? ?

Arra elég gyorsan rájön a család és a barátok, hogy egy ilyen helyzetben lévő embernek nem lehet jót válaszolni, nem lehet biztatni, semmisejó.

"Te könnyen beszélsz, hiszen neked egész más az életed".

Vagy nem is meséli el, hogy mi a baj, csak azt lehet látni, hogy egyre inkább elhervad.

De akkor mit csinálj vele?

Küldd hozzám?

Vagy ha épp Te érzed így, akkor küldesd magad hozzám?

Nem biztos, hogy coach terepe ez, mert témától és élethelyzettől függően lehet, hogy pszichoterápiás vagy másfajta támogatásra van szükség. Ilyenkor én abban tudok segíteni, hogy ajánlok egy megfelelő szakembert.

De gyakran nem kell ehhez sem terápia, sem orvos, mert csak életbe lépett az egyik kedvenc mondásom, amit már idéztem korábban:

?"A szekrényben ülve meglehetősen nehezen tudod eltolni a szekrényt."?

Iszonyú érdekes volt megtapasztalnom, hogy az ilyen helyzetben lévő embereket néha csak arra kell ráébreszteni, hogy a "MINDENT megpróbáltam" és a "MINDEN opciót átgondoltam" egyszerűen nem igaz.

Amint hagyod, hogy kicseréljem a szemüvegedet ( / ecsetedet? vásznadat??? ) egy másikra, rájössz, hogy nem próbáltál meg mindent.

Sőt, sok e(c)setben rájöhetsz, hogy nem is ott van a lényeg, ahol te azt a 319-féle lehetőséget próbálgattad vagy ízlelgetted.

⛵️Banális, de szemléletes példa, hogy állsz a folyóparton, át szeretnél jutni a túloldalra, mert arra vezet a térképed, de nincs híd.

Már összetákoltál magadnak tutajt, pontonhidat, rúddal ugráltál át, úszni tanultál, próbáltál netről helikoptert bérelni, de egyik sem vezetett sikerre.

Ezután elmondhatod, hogy mindent megtettél és mégsem ment.

Tegyük fel, hogy ekkor a szeretteidnek elege lesz abból, hogy a vergődésedet látják, és azt mondják, tessék leülni Esztivel, hátha kisül valami napsütéses.

Leülsz mellém bágyadtan, és elmondod nekem is, hogy nagyon szeretnél továbbmenni, de nincs kiút - és én elfogadom az álláspontodat, megértem, hogy eleged van, és abszolút átérzem ezt a kilátástalanságot, a tehetetlenség-érzést és azt, hogy elfogytál.

Nem minősítelek, nem ítélkezem, nem sürgetlek, nem cseszegetlek.?

Csak mutatok másik nézőpontokat.

✨És akkor esetleg kiderül, hogy amiért indultál, az az innenső parton van.

✨Vagy igazából nem is azt szeretnéd, amiért indultál, csak nem kérdőjelezted meg, hogy miért is vagy úton már ezer éve.

És rájössz, hogy amerre valójában visz az utad, ott megvan a lendületed is, az erőd is, a szárnyaid is. ?

(A környezeted pedig végre megkönnyebbül, így őket nem kell pszichológushoz küldeni azzal, hogy elegük van, MINDENT megpróbáltak, hogy megmentsenek téged, de nincs kiút. ? )