Hallod?

Azok az emberek, akik tökéletesen hisznek magukban, mind elmegyógyintézetben vannak.

?‍♀️

Nem én mondom, hanem egy angol író, de asszem egyetértek.

No de muszáj a másik végletet választanod? A zéró önbizalmat, a mikroszkóppal alig elcsíphető önértékelést, az olyan mértékű kishitűséget, ami akár egész életre lebénít??

Furcsa ez a szó a kérdésben, hogy "választanod". Ezt nem mi választjuk. Vagy igen?

Valami nem oké, nem jó irányba halad az életed vagy nem halad semerre, telnek azok a napok, amikor már megint nem változott semmi, végre tenni kellene valamit?....

DE ekkor rád borul a félelem és a szorongás:

⛔️...Nincs bátorságom ahhoz, hogy bármit is tegyek. Kicsi vagyok és gyenge.

⛔️...Nem én irányítom az életem, csak sodródom. Nem tudom összeszedni magam ahhoz, hogy a saját életemet kontrolláljam.

⛔️...Az ilyen embereknek ez nem szokott sikerülni... én nem vagyok elég tehetséges, okos, rafkós, erős, talpraesett, tapasztalt... nincs üzleti / művészi / kommunikációs / vezetői vénám, ezt csak a született zsenik / tehetségek / vállalkozók / ősanyák / vezetők tudják jól csinálni.

⛔️...Még nem állok készen, még erősödnöm kell, tanulnom kell, pénzt kell gyűjtenem, várnom kell, tökéletesítenem kell a [valamibármit], különben elbukok.

⛔️...Most nem ideálisak a körülmények, megvárom, amíg elcsendesedik / felpörög / véget ér / elkezdődik. Titokban ennek örülök is, mert így legalább addig van mentségem.

⛔️...A párom, a szüleim, a gyerekeim, a barátaim, a környezetem, A VILÁG nem érti és nem értékeli, ami bennem van, ami én vagyok, amire vágyom. Valószínűleg igazuk is van.

⛔️...Gyerekként is béna / rossz voltam, azóta se tettem le semmi extrát az asztalra, MEG SE ÉRDEMLEM, hogy jó dolgok történjenek velem.

⛔️...Kell egy B terv... meg egy C, meg egy Zs.... áh de inkább mégse vágok bele, mert végtelenül gáz lesz, ha nem sikerül. ("Mi megmondtuk, hogy úgyse tudod megcsinálni.")

⛔️...Á, tök reménytelen, családi örökségként hozom a lúzerséget.

⛔️...Úgy érzem, nem vagyok a helyemen... de lehet, hogy nincs is helyem? Nem vagyok én olyan különleges, hogy nagy dolgokra vágyhassak.

⛔️...Minek elégedetlenkedek itt egyáltalán? Olyan boldognak és hálásnak kellene lennem, hogy ilyen életem van! Szégyellem, hogy nem vagyok ebben boldog. Tessék, még erre sem vagyok képes, hogy értékeljem, amim van.

Ugye nem kell folytatnom? ?‍♂️Variációk ugyanarra a témára. Melyiket idéztem Tőled?

Biztosan megvan a magyarázat arra, hogy miért érzed és gondolod ezeket. Érdemes is feltárni az okokat, de nem azért, hogy belesüppedhess és kifogásnak használd ("apám is megmondta, hogy semmirekellő vagyok...").

Rettentő profi vagy abban, hogy órákig sorold, mi a baj veled (esetleg a világgal, de az egy másik posztra tartozik). Ha ez így kényelmes, ne hagyd abba, nem szakítalak félbe! Csak akkor ne is várd, hogy jobbra fordul a dolog és örömtelibbek lesznek a mindennapok. ?

De választhatod azt is, hogy meghall(gat)od azokat, akik el tudják mondani, meg tudják mutatni, hogy mi benned a jó. ?Az értékes, a különleges, a szép, a követendő.

Erre sokszor ezt a választ kapom: "Áh, nem nagyon vannak olyanok, akik szerint értékes vagyok."

Aztán valahogy mégis előkerülnek ilyen-olyan emlékek, infók, visszajelzések. Mégis kipréselsz magadból egy-egy olyan saját mondatot is, ami végre nem arról szól, hogy szerencsétlen vagy.

Nagyon szeretem visszatükrözni azokat a dolgokat, amiket oda se figyelve elkotyognak magukról az emberek azzal kapcsolatban, hogy milyen jó tulajdonságaik, erőforrásaik, értékeik vannak. Ezek nagy része csak zárójelben hangzik el, egész másról szóló (akár önostorozós) mondatok csücskében elbújva, akár nem is konkrétan kimondva. Én viszont JÓL FELHANGOSÍTOM neked?, hogy végre meghalld, megértsd, aztán idővel megérezd, elhidd.

Van, hogy ez hosszú folyamat, nem is akarom alábecsülni - néha pszichológus is kell hozzá, máskor csak meg kell érnie a dolognak. De láttam már hirtelen megvilágosodós pillanatokat is, amikor csak ki kellett nyitni egy ablakot, ami évek óta csukva volt. ❤️

Ekkor néha pityergés jön - már másodszor, mert elsőre attól potyogtak a könnyek, hogy milyen elcseszett egy figura vagy. Aztán azon, hogy mennyire nem. ? Ezen meg én is jól meghatódom, tiszta romkom.

Legyen keretes szerkezetű ez a poszt, a végére is teszek idézetet... ez viszont Roosevelt, és nem szarkasztik-elröhögős, hanem megfogadós:

"Tedd, amit megtehetsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!"

Azzal, amid van.... Mid van?

Csupa olyan értéked, ami erőssé és különlegessé tesz. Csöpögős, de ez az igazság, sajnálom ??