És TE hogy vagy?

Mintha valami össznépi hogyvagy-bojkott lenne az utóbbi két hétben körülöttem. ??

NÉGY embert hallgattam meg arról, hogy mennyire utálják, hogy barátnővel, kollégával, régi ismerőssel találkozva az illető elmesél egy Jókai-kötetnyi sztorit magáról, majd: "Mennem kell, tök jót beszélgettünk, szia!".

Emberünk pedig ott áll dermedten, leöntve ezzel a tíz liternyi sűrű lila történetmasszával, belül mégis üresen - mert a "beszélgető"partnerének eszébe se jutott megkérdezni, hogy ő hogy van. ?

Cseresznye a habon, hogy egyikük, aki ezt mesélte, a végén hozzátette, hogy mellesleg fogalma sincs, hogy mit válaszolna most, ha valaki őszinte érdeklődéssel megkérdezné, hogy hogy érzi magát.?

A "kösz, megvagyok"-ok és az "áh ne is kérdezd"-ek világában élünk. Ha jól vagy, azzal ne haknizz, mert még megszaporodnak az irigyeid...

De ez nem fenyeget: Miért is lennél jól, hiszen a VALÓDI hogyléted senkit nem érdekel, beleértve saját magadat is. ?

Ha nem tudod, mi kell ahhoz, hogy jól legyél, akkor elég kicsi a valószínűsége, hogy véletlenül pont jól alakul minden. Ha pedig tudnád, csak nem figyelsz rá, akkor megette a fene.

A felnőtt életünkben mindig van valami tennivaló, olyan, aminél sok fontosabb dolgunk is lenne, de az adott feladat most pont sürgős.

Telnek a napok a sürgős intéznivalókkal, a sürgős riportolnivalókkal, a sürgős mosogatnivalókkal. ? A hosszú távon fontos dolgok pedig egy fiókban csücsülnek, egyre több cucc kerül rájuk és egyre nehezebb őket kibányászni a kupac aljáról.

Abban egyetértünk, hogy az egészséged meglehetősen fontos, UGYE?

Mikor voltál utoljára teljes kivizsgáláson, laborral, ultrahanggal, EKG-val, kutyafülével? (Akit elküld a cége ilyenre, annak persze könnyebb, de egy kicsi pirospont azért neki is jár ? )

⏸És ugyanezt (!!!!) a felsorolást folytatva, mikor álltál meg egy kicsit, hogy megkérdezd magadtól, hogy igazából hogy vagy? Hogy mire van szükséged, és ezek a szükségleteid mennyire vannak kielégítve? Hogy jó irányba tartasz-e?

✨✨Olyan életed van, amiben Te az az önmagad vagy, amilyen szeretsz lenni? ✨✨

Ez egy baromi fontos kérdés, én saját magamnak ezt tűztem ki mindenkori ellenőrző kérdésnek.

Szereted a mostani önmagadat, vagy savanyúnak, fáradtnak, fásultnak, cinikusnak, unalmasnak, reménytelennek, kicsinek látod?

?Szűrnöd kell a mondandódat a munkahelyeden, a családodban, vagy akár saját magad felé, mert igazából mást mondanál vagy máshogy mondanád?

De vajon mit és hogyan mondanál igazából?

Van még róla fogalmad, vagy már olyan rutinos vagy a megszokott működésedben, hogy erre a kérdésre nem is tudnál válaszolni?

Szerintem az is nagyon gáz, hogy a fizikai egészségünkre nem figyelünk eléggé (ebben nekem is van fejlődnivalóm). Látjuk, ahogy a környezetünkben emberek halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, daganatban, cukorbetegség folyományaként, és mégis elbagatellizálás meg halogatás megy.?

De ugyanennyire (!!!! igen, megint ideteszek csomó felkiáltójelet, mint fent) gáz, hogy a mentális, lelki egészségünket a sor legvégére írjuk. Valahova a fogorvos utánra, pedig már az is lelóg a to-do lista papírjáról, és valljuk be, jövő hónapban is el fogod halasztani valami sürgősebb miatt.?

Aki lelki izéken szöszmötöl, az gyenge, labilis. Vagy ennyire unalmas az élete, hogy nincs jobb dolga, mint pszichobohóckodni. Vagy nem értékeli eléggé, amije van, folyton muszáj valamin elégedetlenkednie.

Találkoztál már ilyen véleménnyel?

Akitől ezt hallottad, ő jól van? Ő kerek egész? Nemcsak kifelé él? Nem egy merő játszma az élete? Csillog a szeme, amikor a céljairól és örömeiről beszél? Nem hullanának csontvázak a szekrényéből, ha komolyabb beszélgetésre kerülne sor?☠️

Talán egy előadásban hallottam nemrég, hogy azoknak hallgass a véleményére, akiktől tanácsot is kérnél.

Aki szerint a "hogy vagy"-ra nem kell mélyebb választ adnod, aki megpróbál letiltani arról, hogy azon dolgozz, hogy önmagad legjobb (és magad számára legszerethetőbb) verziója legyél, azzal valami nem oké: valószínűleg ő is a fiók mélyén hagyta a saját "fontos" mappáját?, csak ő még a fiók kulcsát is kidobta.

?Az ő kulcsát szerencsére nem neked kell megkeresned, a sajátodat viszont igen, még időben.

⏳Különben 85 évesen nagyon rossz lesz ott ácsorogni az akkor megtalált kulccsal a kezedben és azt mondani, "hát ezt elcsesztem".

?