Szeretem a csattanókat és nagy csavarokat a filmekben.... is, meg a coachingban is
Minden írásom kapcsán kapok üzeneteket ismerősöktől, ismeretlenektől (tartsátok meg ezt a jó szokásotokat!
), hogy ó de jó, hogy pont erről írtam, ők épp az adott témában vannak nyakig.
Vagy csak azt hiszik, hogy abban a témában.
És ebből lesznek a csattanók és csavarok.
Vagy amikor valaki azt hiszi, hogy neki azzal a témával aztán tuti NINCS dolga.
Vagy de?
A félelemről írtam néhány poszttal ezelőtt, és amikor az írás kikerült, akkor épp folyamatban volt egy megoldáskeresős együttgondolkozásom egy úrral, aki a karrieropcióit vette sorra objektív szempontok alapján.
Legalábbis ezt gondolta.
Félelmekhez, szorongáshoz, önértékeléshez semmi köze ennek.
Legalábbis ezt gondolta.
A és B út közötti választás a témája, és csak kell neki valaki, aki segít rendezni a gondolatait. 
(Egyébként kérlek ne kérdezd, ehhez minek kell segítség: sokszor a pro és kontra érvek erdejében marha nehéz jó irányt találni, ha már túlságosan benne vagyunk, főleg, ha érzelmi érintettség is van.)
Ez a férfi (aki megengedte, hogy név és azonosíthatóság nélkül kipletykáljam nektek) is úgy hitte, hogy csak rendszerezni kell az előnyöket, hátrányokat, célokat... hogy minek mi lesz a következménye, mi szükséges hozzá, milyen ütemezés lenne jó stb.
Ahogy sorolta ezeket, kezdett nekem gyanússá válni, hogy egyes opciókat feltűnően gyorsan lerendezett és ment volna tovább a többire.
- Ezek nem reálisak, nem megvalósíthatók, így ki is húzom őket.
- Miért nem megvalósíthatóak?
- Á, képtelenség: ehhez nincs XYZ végzettségem, ami biztos kell hozzá. A másik szolgáltatást nem tudom ebben a városban csinálni, csak Budapesten tudnám, szóval kuka.
Challenge accepted!
"Biztos kell" a végzettség? Ez úgy hangzik, mintha csak ő gondolná és nem lenne tuti. Nézzünk csak utána!
Aha, nagyrészt igaza van, de nem lehetetlen! Jöhet az ötletelés.
Kb. mintha arról lenne szó, hogy kenyeret csak diplomás pék süthet, de kis utánajárással kiderül, hogy brióshoz nem kell diploma, pedig neki az is tetszik, sőt, a briós még közelebb áll a szívéhez.
- Heuréka, hát akkor briós!
- Igeeeen - hallom a lekonyuló, egyáltalán nem lelkes egyetértést.
- No mi baj?
- Félek tőle.
(A briósok valóban veszedelmes fenevadak!
)
Mi van, ha ahhoz ő nem elég jó?
Mi van, ha csak azt hitte, hogy profi briósguru?
Mi van, ha nem lesz majd igény az ő briósára?
Mi van, ha nem fogja bírni a brióstrapát? (jaj)
Aztán jön a másik opciónál, a Budapest-vidék kérdésnél ugyanez:
Végigzongoráztuk, hogy tuti-e, hogy csak Budapest vagy semmi, én pedig felvetettem, hogy ha Budapest nem, akkor mehetne-e a szakértői szolgáltatása online.
De már jöttek is az ellenérvek. Egyesével lőttem ki őket visszakérdezéssel, mert mind csak kifogás volt. Mi maradt a végén?
A félelem.
Mit szólnak a szakmabeliek, mit szólnak a potenciális ügyfelek?
Mi van, ha online nem jönnek?
Mi van, ha kritikát kap? Ha kiderül, hogy ebben (is) béna?
Tudnánk olyan opciót találni, amivel elégedett lenne? NEM.
Nem azért, mert telhetetlen, hanem mert tele van parával és nem hisz magában.
Pedig egy okos, művelt, jó humorérzékű, magas EQ-jú emberről van szó - de ez, mint általában, itt se nyom semmit az illetőnél a latban. 
Aha, szóval megint egy imposztor-szindrómás. Döbbenet, mennyi embert érint ez a csapda!
(Ha már az elején filmeket említettem, mindenképp nézzétek meg Pinczés Dávid Imposztor című rövidfilmjét Mácsai Pál és Alföldi Róbert párosával!
)
Végre elkezdhettük a tényleges munkát önbizalom, önbecsülés témában.
A karrierdöntést most kicsit jegelte, amíg bejáratja a szárnyait... már folyamatban!
És ez a munka sokkal gördülékenyebben megy most neki, mint az önszabotáló, saját magát folyton elgáncsoló üzemmódban próbálgatott munkatéma.
Aztán amikor röpképes lesz, akkor jöhet a briósok és egyebek közti választás...
de nem lennék meglepve, ha megerősödve már egészen új lehetőségeket látna majd maga előtt:
briós helyett szuflét, Budapest helyett Madagaszkárt vagy Zebegényt vagy Hafnarfjörđurt 
- vagy a jelenlegi lakhelyét, ahol eddig csak félt körülnézni és szárnyalni.
Szóval ne félj vissza
ni az eredeti dilemmád mögé, hogy van-e ott még valami megrágcsálnivaló!
Ha azzal megvagy, akkor sokkal könnyebb lesz azt a döntést (vagy egy egész másikat) meghozni!
Sok sikert!