Apa, miért vagy szomorú?

- Apa, miért vagy szomorú??

- Csak fáradt vagyok.

- A dolgozásban fáradtál el?

- Igen.

- Hogyan? Fáj a lábad meg minden? Én is elfáradtam tegnap az állatkertben, de az vidám fáradtság volt, nem szomorú fáradtság! ? Csomót mentünkmentünkmentünk, leszakadt a lábam, de nagyon jó volt, mert megnéztük a fókákat meg a páviánokat meg a mosómacikat meg a pingvineket meg a zsiráfokat meg a...????

- Értem, kisfiam, de az egy kicsit más, mint a dolgozós fáradtság.

- Miért, amikor dolgozol, azt utálod? A Csilla néni azt mondta, mindenki olyan foglalkozást válasszon, amit szeret csinálni. Akkor te nem olyat választottál??

- Hát, ez bonyolult dolog.

- Te vidám Apa vagy, vagy szomorú? Szerintem ez nem bonyolult. Én nem szeretnék majd ilyen szomorúfáradt lenni mindig, ha felnőtt leszek.?

- Reméljük, nem is leszel!

- Akkor a felnőtteknek mégsem muszáj szomorúfáradtaknak lenniük, csak mert felnőttek? Én a vidám Apát szeretem! ?

?Hány ilyen párbeszéd játszódik le nap mint nap a világ különböző pontjain!

Persze, hogy bonyolultabb ennél a dolog.

Néha nem is a konkrét munkáddal van a baj, hanem valami mással. Vagy a munkás életedben valamivel, amit még sose konkretizáltál. Gyakori - és teljesen oké -, hogy esetleg fogalmad sincs, mivel van baj, csak egyszerűen leszívnak a mindennapok.

⚠️De egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy a kisfiad vagy a majdani 85 éves éned azt lássa, hogy egyformán semmilyen vagy egyformán halálra stresszelős napokat darálsz egész felnőtt életedben!?

Ha szúrósan akarok fogalmazni, KIFOGÁSnak nevezhetem az összes olyan dolgot, ami az "Igen, de..." után jön egy ilyen témában, akár a gyereked kérdezi, akár Te magadtól.?

Ez gonoszan hangzik, ugye?

?Én biztos meg akartam volna ütni, aki nekem ilyet mondott volna akkor, amikor napi 13 óra munkából néha sírva álltam fel.

És közben rám is ugyanúgy igaz volt, hogy az ellenérveim vagy válaszaim valójában félelemből eredő kifogások voltak.?

Van, amikor például tényleg nincs lehetőséged munkahelyet (vagy szakmát??) váltani vagy kiszállni egy számodra fájdalmas helyzetből.

De egyrészt SOKKAL KEVESEBB ILYEN HELYZET VAN a valóságban, mint ahányról belülről nézve ezt gondolod, belekavarva magad a pesszimista gondolatkörökbe.

Másrészt még az ilyen esetekre is igaz, hogy VANNAK LEHETŐSÉGEID, hogy szerethetőbbé tedd az életed.

Aki épp úgy látja, hogy ez a kijelentés nem igaz, azt rettentően bosszanthatja a kifogásos mondatom mellett ez is, mondván kösz szépen a motivációs bullshitet, nesze semmi...

De elenyészően kevés kivételtől eltekintve tényleg igaz, hogy akkor is tudsz tenni a jóllétedért, ha nagyon szarul állnak a dolgok. Csak ilyenkor nem látod, hogy mit - ezért jó a külső szem, a másmilyen nézőpont, a mélyebbre ásás.

Ilyen helyzetben sokszor kínozzuk magunkat azzal, hogy belecsúszunk egy negatív spirálba: ? A jó dolgokat már nem is akarjuk észrevenni, elszigetelődünk a korábban szeretett barátainktól, társaságunktól, az említett "külső szem"-nek, másmilyen nézőpontnak így esélye sincs.

Inkább haragszunk a világra és/vagy sajnáljuk magunkat és/vagy letekerjük magunkat takaréklángra és vegetálunk.

Ha ilyenkor valaki segítő szándékkal közeledik, akkor akár dühösek is lehetünk: "Könnyen mondod, hogy fel a fejjel, mit tudsz te arról, hogy milyen nehéz nekem?!".

De a kisfiadra és a 85 éves énedre dühösnek lenni elég gáz, nem?⏳

Mindketten jót akarnak neked és maguknak. Keresd a lehetőséget, mielőtt kiégsz, hogy jót tegyél velük!

Mindannyian megérdemlitek!?