Adventi anticikk

Decemberre hirtelen mindenki rettentő bölcs lesz a közösségi médiában:
Vagy szarkasztikus-pesszimista gyászhuszárrá avanzsál, vagy bilibe lógó kezű, unikorniskergető, hurráoptimista motivációsidézet-disztribútorrá válik.

Vége az évnek, tekintsünk vissza, összegezzünk. 

 

A cégek eladásokat, trendeket, fluktuációt, KPI-okat összesítenek, rogyásig. (Vagy még javában kapkodnak, és majd májusban jutnak el a 2021-es összegzéshez, de ezt a zárójelet gyorsan bezárom :) )


Magánemberként is összegzünk. A jókat, a sikereket, a boldog pillanatokat.... de ha rohadtul eleged van mindenből, akkor is elhangzik legalább annyi, hogy "Jó szar volt ez az év."


Amikor pedig ez a gondolatmenet lemegy, akkor jön az "És most?"


És most pihenjünk. (Kivéve a javában kapkodósok, akik majd májusban... na mindegy.)

...Amit nem sikerült idén, azt majd jövőre újra. 
...Amit elkezdtem, csak nem fejeztem be, abba belepihenek kicsit, és majd újult erővel folytatom. 
...És amit el se kezdtem, pedig jaj de akartam? Azt is januárban, kipihenve, friss lendülettel kezdem el. Jövőre sikerülni fog.

Bocs, de mégis mi a bánatért sikerülne jövőre???

Ne érts félre, nem ellendrukker vagyok. Csak azt látom, hogy kisebb és nagyobb témákban is ugyanazt csinálják a legtöbben, évről évre: 

Most év végén rápihenek, hogy jövőre megpróbáljam. 

Vagy újra megpróbáljam.

Vagy újra megpróbáljam a megpróbálást. (Jaj.)

Rosszabb esetben ünnepélyes újévi fogadalmat is teszek, akár sokadszor, mostaztántényleg.

Aztán az év során igyekszem diszkréten megfeledkezni róla, hogy milyen hatalmas arany betűkkel írtam fel a fogadalmat... hiszen már megint sehol se vagyok vele, mert ööö esküszömmegtudommagyarázni.

Nem megmagyarázni kellene, hanem megcsinálni!

 
Fú, ezt a mondatot olyan hangon is tudom hallani a fejemben, hogy bicskát nyit, "mit okoskodik ez itt kéretlenül".... 

De süsd meg, ez nem egy kémiafelelés, ahol ha kimagyarázom, hogy miért nem készültem a poliszacharidokból és a peptidkötésből, akkor a tanár nem húzza be az egyest!

Itt most ki a tanár, kinek magyarázkodsz? TE ülsz ott a nyitott naplóval, és akár beleírod a karót, akár nem, akkor sem tudod magad továbbengedni a következő osztályba.

 

"Jövőre lefogyok 35 kilót. Most még rápihenek, december elején nem érdemes az ilyesmit elkezdeni, úgyis jön a bejglitúladagolás meg a pezsgő meg a szuflé meg a puncs. Ja tényleg, legyen inkább 40."
Oké, vettem. 
Közbejön a bejgli, nyomós érv. 
Csakhogy mire elkezdenéd az életmódváltást, HIRTELEN közbe fog jönni a farsangi fánk, a disznótoros, a húsvéti sonka, szülinapi torta, nyáron a fagyik és lángosok és vattacukrok, aztán jééé megint itt a karácsony, hogy elrepült ez az év!


"Majd jövőre kezdem el a némettanulást, mert már elfáradtam év végére, most megérdemlem a pihenést."

Január elsején (na jó, a másnap miatt inkább másnap) kidob majd az ágy frissen, lelkesen, tudásszomjjal, és megtáltosodsz? 
Biztos? Emlékszel, hogy hányszor gondoltad már ugyanezt?

 

"Januártól rendet teszek a házban, megcsinálom a javításokat, amiket már régóta halogatok. Karácsonyra mégsem verhetem szét a kecót! Majd utána.
.....De végülis ha a karácsonyt kibírta a ház a felújítások nélkül, akkor utána januárban végülis nem olyan sürgős elkezdeni....majd ha jobb idő lesz. ...Hopp, már nyár van, nyaralások alatt úgyse lehet ilyesmit. Bakker, itt a karácsony."

 

Kábé szó szerint ugyanez belül is:

"Januártól rendet teszek a fejemben, megcsinálom a javításokat, amiket már régóta halogatok. Karácsonyra mégsem verhetem szét a lelkemet! Majd utána.
...Jaj, január van, és az "újult erő" meg a "friss lendület" nem jött meg. Miért nem?? De hiszen új év van!? 
Megvárom a tavaszt, akkor erőre kapok."
Ja, tavaszi fáradtság. Pffff.


Ezt most lassan írom, hogy lassan olvasd el ...hogy közben eléggé fájjon:
Ha semmin nem változtattál érdemben eddig, és decemberben már inkább elengeded a témát, akkor ugyanolyan éved jön, mint amilyen az előző volt... hiszen mitől is lenne másmilyen?


Jaaa, hátha majd Történnek Dolgok.

Persze, dolgok történnek mindennap, de olyan Dolgok, amik Téged előre visznek, sokkal nagyobb valószínűséggel Történnek, ha nemcsak várod őket, hanem te csinálod.

Eddig hányszor jött be a háthatörténés??

Szóval ez csinálós műfaj... Ha pedig csinálod, akkor mennyivel jobb lenne, ha már úgy lépnél át az új évbe, hogy már rajta vagy a jó úton?

Ebből a szempontból tökmindegy, hogy a csinálás pontosan mit takar: Perszehogy lehet ez coaching munka egy olyan témán, ami miatt most boldogtalan és nyögvenyelős az életed.

De lehet ez álláskeresés, életmódváltás, a vállalkozásod rendbetétele, egy elmérgesedett konfliktus tisztázása, egy folyton halogatott ügyintézés vagy hogy egy egészségügyi problémával orvoshoz mész végre...


✨Annyival felszabadítóbb az új évet úgy kezdeni, hogy már kipipáltam az első lépéseket! 
✨Már csinálom, teszek magamért, nem a sült galambra várok?
✨Már látom, hogy reális a célom, végre jó arc vagyok saját magammal.
✨Az a szárnyalós nyálas duma, amiről a csaj írja a posztokat, a gyakorlatban már nem is üres Coelho-utánzat-hablaty. 


Amíg csak elméleti okoskodásként olvasod ezt, addig sajnos marha idegesítő lehet. 
Szóval kénytelen leszel ténylegesen elkezdeni, hogy ne idegesítselek annyira. :)


Nem "majd jövőre", hanem most. ✨